A látványosságon kívül a tégla (mint külső építőanyag) tartós.Idővel azonban a romlása elkerülhetetlen.Mivel a téglák porózusak – a nedvességszinttől és a hőhatásoktól függően kitágulnak vagy összehúzódnak –, a víz állandó veszélyt jelent, és a tégla károsodásának fő oka az épületburokban.Ugyanez vonatkozik a mozgáskorlátozásra is a téglaépítésű burkolati rendszerekben.
A falépítés típusai
A tégla külső falak zárófalak vagy vízelvezető falak közé sorolhatók.A sorompófalak tömör falazatból készülnek, vízelvezető üregek nélkül.Megépíthetők egy- vagy több falból, teljes egészében téglából, vagy betonfalazattal vagy terrakotta támasztékkal.Több wythe téglafalat (három vagy több) úgy terveztek, hogy megakadályozzák a víz beszivárgását a belső terekbe tömegen keresztül.Ideális esetben a fal által egy adott időtartam alatt elnyelt víz mennyisége kisebb, mint amennyit ugyanabban az idő alatt el tud oszlatni.A két téglából épített sorompófalban (vagy kompozit falakban) egy gallér illesztés (habarccsal tömör fugával) csatlakozik a homloktéglához egy falazott támasztékkal.A homloktéglán áthatoló víz a gallér illesztését követi egészen a felvillanásig, ahol vagy az ágyazati illesztésen keresztül és/vagy síráskor kilökődik, vagy eloszlik a fal felületén.
A vízelvezető falak üregekkel vannak kialakítva a homloktégla külső falai és a támfalak (tégla, beton falazóelemek, fém vagy fa szegecsek) között.Ideális esetben a homloktéglán áthatoló vagy az üregbe jutó víz felcsillanáskor összegyűjtésre kerül, ahol az ágyazati illesztésen keresztül távozik és/vagy síráskor.
Amikor a tégla külső meghibásodik
A tégla külső falaiban előforduló károsodás tünetei általában a víz beszivárgásának tulajdoníthatók, és többek között foltosodás és kivirágzás, repedés/kitörés/elmozdulás, valamint a habarcshézagok károsodása.
Kivirágzás akkor következik be, amikor a víz az oldható sókat kimossa a habarcsból és a tégla felületére.Fehér kristályos részecskék formájában jelenik meg, amelyek a víz elpárolgása során képződnek a tégla felületén.
A téglában repedések és repedések keletkezhetnek, ha a tégla által elnyelt/visszatartott víz megfagy.A téglafalrendszerekben az acél (beágyazott vasalás vagy áthidaló) rozsdától való tágulása is repedést/elmozdulást okozhat.
A téglák egymáshoz ragasztására használt habarcsnak puhábbnak kell lennie, mint a megkötött téglának (így a téglák ne repedjenek meg a tágulás során), és úgy kell szerszámozni (homorú/rúddal), hogy megakadályozza a víz felgyülemlését a hézagban.Ha a tégla és a habarcs közötti kötés meghiúsul, akkor az újraélesztésre van szükség.
A (polc) szögek tehermentesítése és a lágy ízületek szerepe
A tégla a hőmérséklet és a nedvességtartalom változásával kitágul és összehúzódik.Tehermentesítési (polc) szögekre van szükség annak biztosítására, hogy a homloktégla és a támfalrendszerek között elmozdulás történjen, és a rendszerben a visszatartásnak tulajdonítható repedések és elmozdulások enyhüljenek.A vízszintes (polc) szögben, valamint a függőleges vezérlő- és tágulási hézagokban elhelyezett lágy illesztések alkalmazkodnak a mozgáshoz, és megkönnyebbülést biztosítanak a tégla tágulásához.